2017. december 14. csütörtök. Jelenleg 19755 tagja van közösségünknek.

Debrecentől Dél-Kínáig



2017.03.17. 09:04 | Utoljára módosítva: 2017.03.17. 09:06 Tulajdonos: Központi Alumni Portál
Lipták Fanny 2009-ben végzett a Debreceni Egyetem anglisztika szakán. Élt már Amerikában, Svédországban, de számításait 4 éve Hongkongban találta meg, ahol kisgyerekeket tanít angolra.







- Hogy került az éltedbe a nyelvoktatás és Hongkong?
- A Debreceni Egyetem angol szakos hallgatójaként csatlakoztam egy non-profit szervezethez és általuk jött egy lehetőség, hogy Dél-Kínában tanítsak. Hongkongba már akkor ellátogattam. Szerelem volt első látásra és tudtam, hogy egy nap itt szeretnék élni.

- Magyarország és Hongkong között hatalmas a távolság. Van honvágyad?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert nincs honvágyam. Természetesen vannak nehezebb időszakok, de ezeken hamar túllendülök.

- Mennyiben más a távol-keleti élet, mint az itthoni?
- Összehasonlíthatatlan a kettő. Hongkong a kelet és nyugat tökéletes harmóniáját testesíti meg, ahol a régi békésen együtt tud élni az újjal. Ez éppen annyira igaz a tradíciókra, mint az építészetre. Roppantul dinamikus, lüktető és energikus hely, ahol fokozottan igaz a mondás: az idő pénz. A legkardinálisabb különbséget a keleti emberek mentalitásában vélem felfedezni.  Sok ember szeretné tudni a sikerük titkát, ami igazán egyszerű: ők mindig a jövőbe tekintenek.

- Mi motivált abban, hogy a világ másik felén kezdj kisgyerekeket angolra tanítani?
- Szüleimnek köszönhetően kiskoromtól kezdve volt lehetőségem utazni, ami nem mindennapi világlátással ruházott fel. Mindig is erős volt bennem az elvágyódás és az angol nyelv remek eszköz volt ahhoz, hogy felfedezhessem a világot. Nem hiszek a véletlenekben, így volt megírva abban a bizonyos könyvben.

- A hongkongi gyerekek könnyen tanulnak angolul?
- Hongkong gyarmati múltja miatt az angol nyelv a második legfontosabb a helyi, kantoni után. A nagy népesség kellő motivációt ad arra, hogy őrült gyorsassággal már egészen kiskortól megkezdődjön a verseny a gyerekek között. Egy percet sem vesztegetnek, hiszen már kétéves koruktól óvodába járnak és tanulnak. Én egy magán nemzetközi óvodában dolgozom, ami Brit mintát követ, ezért olyan angol könyvekkel ismerkednek a gyerekek, ami Angliában általános iskolai szint.

- Mit jelent az, hogy már kiskorban megkezdődik a verseny a gyerekek között?
- Már az óvodákba felvételi alapján kerülnek be a gyerekek.  Megszűrik, kik kerülnek be a legjobb helyekre. Ha már ekkor sikerül jó helyre jutni, az zöld utat jelent a legnívósabb iskolákba. A gyerekek borzasztóan le vannak terhelve. Suli után jönnek a különórák, zongora, mandarin, rajzolás stb. Itt rengetegen élnek, ezért erőltetik a szülők, hogy a gyerekeik a legjobbak legyenek. Emiatt sajnos akár már általános iskolás korukba sokan követnek el öngyilkosságot, sok 10-12 éves gyerek meghal.

- Jelenleg Hongkongban élsz? Máskor is éltél már távol Magyarországtól?
- Hihetetlen, de már négy éve vagyok itt. Ezelőtt éltem már Amerikában és Svédországban a Debreceni Egyetem ösztöndíjainak köszönhetően. Amerikában, Pennsylvania államban, Clarionban tanultam a Clarion Universityn az ISEP ösztöndíjaknak köszönhetően. Itt olyan tárgyakat tudtam felvenni, amikre otthon soha nem lett volna lehetőségem, mint például kerámia, színházi smink, reklám és divattörténet. Svédországban pedig a Comenius ösztöndíjaknak hála élhettem Stockholmtól 300 km-re Sundsvall városában, ahol a helyi gimnáziumban voltam tanársegéd. Betekinthettem a híres északi tanítási-tanulási modellbe.

- Tervezed, hogy itthon folytasd a pályafutásod?
- Egyelőre nem tervezek hazatérni. A jövő számomra itt van, Kínában. Ilyen fajta életet és fejlődést nem tapasztaltam máshol. Szeretek itt élni. Minden kényelmes és a kemény munka meghozza gyümölcsét.

- Az angol mellett esetleg a magyar nyelvet becsempészed a tanításba?
- A kreativitásom határtalan. Van, hogy a boci boci tarka dallamára kitalálok egy angol megfelelőt.

- Hova utazol, ha hazamész?
- Amikor hazaérkezem, szeretem a családommal és a barátaimmal tölteni az időmet Debrecenben és Budapesten. Egy benzinkúthoz tudom hasonlítani az érzést, ilyenkor szükségem van arra, hogy feltöltsem a tankom mindenféle ,,hazai" jóval. Be kell, hogy valljam szeretek elsétálni az Egyetem környékén és elképzelni, ahogy a barátokkal a lépcsőkőn ülünk és rántott húsos szendvicset majszolunk, mintha csak tegnap történt volna.

- Mit adott neked a Debreceni Egyetem?
- Az egyetem kulcsot adott a kezembe, ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Az ösztöndíjak révén megtapasztalhattam, hogy milyen külföldön élni és olyan kapcsolatokat építhettem, amik örökre meghatározták az életutamat.

- Van olyan esemény, amire szívesen emlékszel vissza a hallgatói életedből?
- Nem kifejezetten eseményt emelnék ki, hanem impressziókat. Például azt hittük, hogy az életben a legnehezebb feladat a Főépület hatalmas kapuin keresztül jutni. Mindig szívesen fogok visszaemlékezni a kulturális rendezvényekre, színházi előadásokra, a vizsgák utáni boldogságra, a Lovardás bulikra és persze a ma már ,,jó öreg” Neptun rendszerre is.
 
- Van-e olyan ember, aki meghatározó személyiség volt egyetemi éveid alatt?
- Remek emberektől tanulhattam, mert annyi elhivatott és világlátásra buzdító tanáregyéniség teszi színessé az Angol – Amerikai intézetet. Különösen hálás vagyok Dr. Németh Lenke tanárnőnek, akinél szakdolgozhattam az általam oly annyira kedvelt divat és nők kapcsolatának témakörében.
 
- Miért ajánlanád a középiskolásoknak a Debreceni Egyetemet?
- A Debreceni Egyetem világszínvonalú képzést biztosít és a gyakorlati tudás megszerzését helyezi előtérbe. Az ösztöndíjak révén bárkinek lehetősége van belekóstolni a külföld ízébe is. Egyszóval a Debreceni Egyetem egy nagyon jó ,,kezdőcsomagot" nyújt egy sikerekben gazdag élet megkezdéséhez.
 

Balogh Zita