2018. április 20. péntek. Jelenleg 20622 tagja van közösségünknek.

A gyerekkori szórakozásom, hivatás lett! A hobbim pedig a munkám!



2018.01.03. 08:36 | Utoljára módosítva: 2018.01.09. 15:30 Tulajdonos: Központi Alumni Portál
Gyerekkorom óta imádtam rajzolni. Elsődlegesen épületeket rajzoltam 8-10 évesen. A felmenőim között mindenki mérnök volt az apai ágról. Édesapám közlekedésmérnök, a bátyám szintén mérnök, aki ráadásul itt végzett a Debreceni Egyetemen, épületgépész szakon. Így nem volt kérdés, hogy tanulmányaimat ebben a felsőoktatási intézményben folytatom. Dézsi Tamás jelenleg Spanyolországban és Debrecenben él, de vállalkozása elsődlegesen Debrecenhez köti.

 
Mivel foglalkozik a céged, és miért pont Marcell-ház a neve?
Dézsi Tamás: 12 éve alapítottam a céget, mely az első perctől tervezéssel, építészettel, generál tervezéssel foglalkozik (a szakágakat összefogva komplexen foglalkozunk az adott tervezési feladattal), illetve ezen kívül van két másik fő csapásvonalunk, az egyik a BIM (virtuális kivitelezés), melynek keretében meglévő kiviteli terveket dolgozunk fel újra, a másik pedig a belső építész vonal.
BIM vonalon elsődlegesen Amerikának dolgozunk. Mivel külföldön nem igazán tudnak együttműködni a szakágak, ezért azokat a hibákat, melyek a szakágak ütköztetése során felmerülnek, javítjuk, vagy felhívjuk rá a tervezők figyelmét. Hatalmas mennyiségű problémáról beszélünk, nagyságrendileg 8-12%-ig terjedhet az épület építésének többletköltsége, amit a munkánk során kiküszöbölünk. Tehát ennyivel lehetne költséghatékonyabb az épület tervezési problémáiból adódó többletköltsége és akkor még nem beszéltünk a kivitelezésnek az ütemezéséről, ami kizárólag az, hogy mennyi tervhiba van egy tervben. Őrült sok hibát tárunk fel! Többnyire kórházi intézmények, nagyobb létesítmények szokták felkeresni szolgáltatásunkat. A cégem a nevét elsőszülött kisfiamról kapta.

Hogy jött az amerikai piac?
Ez egy aranyos történet. Az építész szak elvégzése után 4 évvel kiderült, hogy időközben megszüntették az É3-as tervezői jogosultságot, mely kisebb létesítmények családi házak tervezésére volt hivatott. A hír hallatára bevittem az addigi munkáimat az Építészkamarához - akkoriban még Lovas Bálint elnök úrhoz. Nagyságrendileg akkor már a 4 év alatt 200 házat terveztem. Akkoriban (15 éve) nagyon futottak a könnyűszerkezetes házépítések és családi támogatások. 3-4 hónap alatt fel lehetett építeni egy könnyűszerkezetes családi házat. Mintha muszáj lett volna, úgy építkeztek az emberek. Leült velem szemben a kuncsaft és volt fél órám, hogy elkészítsem a házának koncepcióját. Mire elmondta a kívánalmait én már adtam át neki a tervet. És az esetek döntő többségében azt mondták, hogy ez kell, mert szerelmesek lettek és vitték magukkal.
Visszakanyarodva bevittem a referencia munkáimat, melyek között voltak belsőépítészeti munkák is, ugyanis - Prokopp Istvánnal közösen kaszinókat, discokat is terveztünk. Pistivel Debrecenben a vasútállomáson ismerkedtem meg és 7 évig együtt terveztünk.
Azt mondta Lovas Bálint elnök úr, hogy amit akkor letettem az asztalra az már egy élet munkája. De sajnos az új szabályok szerint 5 éves gyakorlat kellett volna a diplomámhoz. Így javasolta, hogy lehetőség szerint tanuljak tovább. Ekkor bementem az YBL-re, ahol éppen felvételi volt, viszont nem vettek fel arra az évfolyamra tervezői szakra hallgatónak, de felvettek tanárnak! Így kezdtem el oktatni. Így azt az évfolyamot, ahol szerettem volna tanulni, én taníthattam! Nagyszerű érzés volt! Közben a műszaki ellenőri végzettséget is sikerült megszereznem. Ezt követően jött a tervező szakmérnöki diploma.
Az amerikai munkák is itt kezdődtek el. Az egyik órámat bejött meghallgatni a jelenlegi anyacégem egyik munkatársa. Annyira megtetszett neki, hogy felajánlotta én is pályázzak erre a munka lehetőségre. Ennek már több mint 10 éve, azóta több nálunk kiképzett munkatársamat csábították magukhoz Amerikába, illetve több olyan országba ahol közösen dolgoztunk.
 
Milyen volt akkoriban a diákélet?
Dézsi Tamás: Imádtam! Viszonylag közel laktunk az YBL-höz, de ez nem jelentette azt, hogy nem laktam néha a kollégiumban a barátokkal. Életem legszebb időszaka volt. Brutális mennyiségű bulink volt és nagyon jó társaság jött össze. Csak fiúk voltunk, ha egy lány bekerült a műszakira az kuriózum volt! Aztán az Egyetemhez csatlakozás után rengeteg Kossuth-os buli is volt, így már tudtunk vegyülni a lányokkal.
Kedvenc tanár?
A nagy kedvencem Kulcsár Attila tanár úr volt, aki tervezést tanított. Ő a mai napig oktat.
 
Miért pont tervezés, hogy jött neked ez az irány?
Dézsi Tamás: Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi akarok lenni. Az első szakmám gépész. De időközben rájöttem, hogy utálom a zsíros, olajos dolgokat, így a szakma megszerzése után ezt a pályát félbehagytam. Ehelyett, egy szombati napon ültünk az ebédlő asztalnál apukámmal, aki kérdezte tőlem, hogy „Biztosan nem akarsz építész lenni, mert még ma lehet jelentkezni?” (Ez egy olyan szombati nap volt, ami épp munkanap volt.) Mire én: Szerinted? Mire Ő: Szerintem igen! Mondtam, jó akkor bemegyek. Rögtön indultam az egyetemre, a tanulmányi osztályra és jelentkeztem a nulladik évfolyamra. Édesapámnak hála, a gyerekkori szórakozásom, hivatás lett! A hobbim pedig a munkám!
 
Milyen a kapcsolatod a volt csoporttársaiddal?
Dézsi Tamás: Vannak tervező társaim, akikkel még a suliban jó baráti viszony alakult ki közöttünk. Például a régi ArchiCad labor vezetői Majer Attila és Lovas Attila, ahol a számítógépes tervezés folyik. Én az első perctől kezdve éreztem, hogy sajnos a kezem nem tudja követni az agyamat, tehát számítógéppel kell dolgoznom, hogy tudjam azt a tempót tartani, amit az agyam diktál. Bár szerintem nem rajzolok rosszul, de édeskevés ahhoz, amit az agyam és a képzeletem elvár. A Cad labornak az akkori vezetője a mai napig jó barátom. Később itt is dolgoztam. Ezen kívül a régi statikusaim, akikkel együtt tanultunk, ma a munkatársaim. A Debreceni Egyetemen végzett tanulmányaim alatt szerzett baráti kapcsolataim a mai életem főszereplői.
 
És, hogy jön a képbe Spanyolország?
Dézsi Tamás: Sajnos, mindkét gyermekem örökölte a parlagfű allergiámat. A kisfiam már hetente kétszer fulladt be, és az allergológus azt javasolta, hogy költözzünk tengerpartra. 2012-őt írunk. Így szeptemberben kimentünk három napra Spanyolországba, majd decemberben kiköltöztünk. 2013 márciusában feleségemmel indítottunk egy kávézót, aztán pedig egy OKJ-s képzésbe kezdtünk, oktatással egybekötve, illetve a saját termékünket forgalmazzuk. De közben sokat jártam haza, sőt az akkori életem úgy nézett ki, hogy három hét itthon egy hét kint. Jelenleg ez pont fordítva van, hiszen itt is egyre nagyobb igény mutatkozik a szolgáltatásaimra. Nem utolsó sorban persze jobban szeretem ezt az éghajlatot, imádom az itteni emberek életvidám felfogását és a kedvenc hobbimnak is hódolhatok. Imádom a vízi sportokat, a mostani kedvencem a kitesurf.
 
Ha kicsit eljátszunk a gondolattal és 10 évvel előre utazunk a jövőbe, akkor éppen mit fogsz csinálni?
Dézsi Tamás: Őrült nagy terveim vannak! Egyet elárulok! Elindultam a kutatás-fejlesztés irányába. Kitaláltam egy új építőanyagot és azt szeretném forgalmazni. Elöljáróban csak annyit, hogy környezethatékony termékről van szó. Jelenleg folyamatosan pályázok a háttér megteremtéséhez. Magyarországon gondolom megvalósítani, gyártani, értékesíteni viszont külföldön is szeretném. Hogy miért? Amikor kimentem külföldre nagyon sokáig szégyelltem, hogy magyar vagyok. És aztán hamar rádöbbentem, hogy mi magyarok mennyivel többek vagyunk szakmailag, mint mások. A magyar szürkeállományhoz képest teljesen mindegy, hogy olaszt, spanyolt, németet vagy angolt nézek, bárhova mentem, felnéztek rám. Például Cambridge-ben, mikor egy szálloda bővítését terveztem éppen, felhívott a Cambridge-i Egyetem felvételiztető professzora, hogy tervezzem újra a házát. Három órát töltöttem nála. Felmértem villámgyorsan lézerrel az épületet, megrajzoltam mi az, ami bontható, mi az, ami építhető, és ez a nagy ember (aki mellett én csak porszem vagyok), ezt követően olyan hálás volt nekem, mintha megváltottam volna a világot! Elképesztő volt!

Kiss Anikó